Főoldal
   A palócokról  |  Bodonyról  |  Látnivalók, értékeink  |  A környék  |  Turizmus  
Visszalépés az előző oldalra Vissza
Bodony
Bodonyról részletesebben

Kialakulás, fejlődés
A néphagyomány őrzi annak emlékét, hogy a falu egykor "Kisbodon-berkibe" feküdt, majd az ott lakó nyolc ház népe beköltözött a falu mai helyére. XV. századi templomunk igazolja, hogy a falu a középkor óta jelenlegi helyén fekszik.

A környéken számos ókori pogányvár állt. Ezek maradványait - ha másként nem is - a fennmaradt nevekben megtalálhatjuk. Részlet Pásztor József: Heves megye várai című könyvéből: "Heves vármegyében 56 vár ismeretes. Ezek közül romban hever kilenc. Ágasvár, Benevár, Eger, Hasznos, Kanázsvár, Markaz, Nána, Sirok és Szarvaskő. Elpusztult pedig 47, név szerint (csak a Bodony környékiek): Bodony (Várhegy), Kis-Galya, Nagy-Galya, Hasznosi Óvár, Kőkuti Kisvár, Kőkuti Nagyvár (Liszkó), Sóscseri Szuha."

A település magja az Őszög (ma Dózsa út.), a Főszög (ma Kossuth út) és a Hóstya (ma Petőfi út) nevű falurész, amelyek a XVII. század végére már kiépültek.
A hagyomány szerint a legrégebbi falurész az Őszög, ahol a feltételezések szerint a telkesgazdák egy része is lakott. Másik részük az Úr hegyinek nevezett templomdombon, a Nagy soron élt.
A zsellérek a Hóstyán laktak, ami a szegénység szaporodásával két részre, Kis- és Nagyhóstyára oszlott.
Az Úr hegyitől nyugatra indult ki a Főszög, ami az eddigieknél újabb keletkezésű lehet, mert Újvárosnak is nevezik.
A régi falurészek közül legújabb a Béres sor (ma Árpád út). Az összeírásokban a Béres családnév első ízben 1696-ban jelent meg, ezért ennek az utcának a kialakulását joggal tehetjük erre az időszakra.
A település terjeszkedésének következő időpontja 1904 volt, amikor tűzvész pusztította el a falu nagyobb részét, és az újjáépülés alkalmával a földesúr kiparcellázta az Őszög délkeleti végét, a Kender szert.
Az első világháború után a település déli irányba fejlődött tovább, és ez a folyamat 1945 után  annyira felgyorsult, hogy egy kis falu, az Újtelep épült ki, ahol jelenleg a lakosság egyharmada lakik.

Bodony egykori településrészei:
Ballai út, Alvég, Tanya, Kishíd, Alvégi kereszt, Sárkány kútja, Kutyaszorító, Kútpart, Nagyhóstya, Bóna kútja, Csapás, Kissor, Nagysor, Három rózsa (három ház volt), Bóna közik, Főszög, Kendergát, Bakkszer, Tanitóközi, Bábaszög, Csader kútja, Kántor közi, Száraz csepegő, Csepegő, Sóskás, Hosszú kút, Kurucz kert, Újtelep, Kiskőrakás, Nagykőrakás, Kopaszi kereszt, Alvégi kereszt, Hostyai kereszt, Paroklya alatt, Szent Mihály templom, Úrhegyi, Singer közi, Vincze közi

Török pusztítás
Első alkalommal 1575 körül, majd 1683-ban pusztította el Bodonyt a török. A lakosság mind a két alkalommal elmenekült a faluból (valószínűleg a Mátrába), de lassanként vissza is tértek ide. 1689-ben csak egy háztartást találtak az összeírók, a Fejes Benedekét, aki két testvérével és két elszegényedett jobbággyal lakott együtt.

Földesurak
Bodony földesura 1603-tól a Rákóczi család volt. 1708-ban Rákóczi Erzsébet elhunyt, és így a debrői uradalmat -ehhez tartozott Bodony is- II. Rákóczi Ferenc és testvére, Júlia örökölte. A fejedelem birtokait 1711 után a császári fiskus elkobozta és Althan Mihálynak adományozta. 1741-től Grassalkovich Antal lett a terület tulajdonosa, de 1776-1824 között az uradalmat az Orczy család bérbe vette a Grassalkovichéktól. 1854-től gróf Károlyi György lett a földesúr.

Vallás, hagyományok
A falu lakosságának 99%-a római katolikus vallású földműves paraszt volt. Iparosait nagyrészt saját falujából nevelte ki. Kereskedelmi életét a zsidó szatócsok bonyolították le. A falu zöme, a szegényebbje, summásmunkára járt.
Ritka szép viselete volt. A táj jellegzetes viseletei közül is kiemelkedett "formájával, sikkességével". Például az asszonyok pártája, a férfiak csizmája, kabátja, kalapja.
Bodony mindig hagyományőrző falu volt, ezt igazolja a napjainkig fennmaradt Szövőház.

Életmód, ételek
A bodonyi ember életmódja szegényes, egyhangú volt.
Szerette a gyümölcsöt és volt is a kertjében. Igaz, hogy nem a nemesített gyümölcsök, de a nagyobb szemű kikinytől (kökény) a vadókáig (vadalma) meg a vadkörtéig, s a durda szilváig minden.
A gyümölcsfáktól sajnálták a helyet, ezért a kerítés tövébe ültették. Évek múltán az a furcsa helyzet alakult ki, hogy az illető fája a szomszéd, a szomszédé pedig ennek a kertjében terebélyesedett.

Ősi eledelek:
a levescsik, a lakodalmi bordás leves (csigaleves), a "tőtött káposzta", de abból csak a töltelék.
Ismert ételek: kompér leves, rántott leves, maga-levi leves (tésztalé csíkkal), lebbencsleves, ganca, túrós és mákos csík, görhe, nánicka, laska, sült kompér, savanyú bab, savanyú kompér, savanyú bab, túrós lepény, abállé (amiben a hurka főtt), író. Az utóbbi gyakori volt. Nagy tábla csikot, vagy szegdelt kenyeret tettek, ráöntötték az írót és már kész is volt az étel.

Volt eset, mikor a sietős gazdasszony írós csikot vitt napszámos aratójának, mire sóhajtva kezdett evéshez, mondván:

                                             "Eiró, eiró, de jó vagy,
                                              Mindég eszlek, mégis vagy!"

A lakosság létszáma
az első világháborúig így alakult: 1849-ben 1431 fő, 1869-ben 1556 fő, 1900-ban 1821 fő. 1900-tól kezdve, főleg a tűzvész után nagy számban vándoroltak ki Észak-Amerikába, 1900 és 1910 között Bodony lakossága emiatt 18%-kal csökkent.
1940-ben 1913 fő, 1949-ben 1472 lakos élt a faluban. A komoly háborús veszteségek mellett sokan elvándoroltak a helységből, több száz bodonyi a dunántúli Besnyőre települt át.

Lakossága a jelenkorban tovább csökkent: 1970-ben 1172 fő, 1980-ban 1140 fő, 1995-ben 918, 2002-ben 979 fő, 2012-ben 781 fő.

Rendszerváltás után
A rendszerváltás szele a környék összes gyárát megérintette vagy teljesen megsemmisítette, többezer környékbeli családot azóta is nehéz helyzetbe hozva. A világhírű Parádi Üveggyár teljesen megszűnt, a Siroki Fémművek, a Recski Ércbánya, stb átalakultak kisebb cégekké. A Parádfürdői Kórház és a Mátrai Szanatórium (Mátraháza) sokáig bizonytalan sorsú (2007), végül túlélték az új időket.

Bodonyban korábban a környék legjelentősebb TSZ-e működött, nagyon komoly gép-, szarvasmarha- és libaállománnyal. Korábban még Gyöngyösön is az mondás járta, hogy "menyünk Bodonba libajé". A TSZ-ek sikeres megsemmisítésével ez sajnos már a múlté...

Napjainkban
Vidékünk gazdasági életének teljes átalakulása miatt községünk szinte egyedüli komoly fejlődési lehetősége a turizmusban maradt, ehhez környékbeli adottságaink kiválóak. A Mátra közelsége, közeli gyógyfürdőink, helyi és távolabbi látnivalóink valamint nem utolsó sorban kulturális értékeink mind turistacsalogatók.


Források:
Farkas Gábor - Adatok Bodony község történetéhez
Palócok I-II.

Képek
Összes kép:
• Galéria
Összes kép:
• Galéria

Fejezetek:
  • Kedvcsináló
  • A település rövid története
  • Bodonyról részletesebben
  • Online térkép Térkép Menetrend Időjárás
    Itt vagyunk Térkép Menetrend Időjárás
    Levél a hivatalnak | Levél a szerkesztőnek