Főoldal
   A palócokról  |  Bodonyról  |  Látnivalók, értékeink  |  A környék  |  Turizmus  
Visszalépés az előző oldalra Vissza
A palócokról
A tornác oszlopai között A palóc név eredetéről

Több mint háromszáz esztendeje annak, hogy egy bizonyos vidéken élő, bizonyos népcsoporthoz tartozó embereket először palóc jelzővel illettek.

1656-ból való az a számadáskönyv, amelyben a nagykőrösi nótárius a következőket jegyezte fel: "Tíz pár gyöngyházas késeket vettem palóczoktul".
Mezőkövesd 1787. évi tanácsülésének jegyzőkönyve is őriz egy adatot, mely a következőket mondja: "Nagy Erzsébetnek, ki is Győri Andrással még 1784 esztendőben férjétül Török Alberttül elszökött, mind a kettőnek megfogattatása végett vagy ha közzülök valamelyik meghólt volna, béjelentésekre személy szerint való leírások: Nagy Ersók születésére nézve Parádi, alatsony, vastag termetű, gesztenye szín hajú, kékszemű, teljes piros ábrázatú, víg kedvű, nevetve beszélő palótz”.

A palóc népcsoport iránti érdeklődés a XVIII. század végén, a XIX. század elején jelentősen megélénkült. Számos könyv és értekezés került napvilágra. A palóc szó jelentéséről is ebben az időben esik a legtöbb szó, kutatók szerint végső értelme annyi, mint vadász, s ebben valamiféle lenéző értelemnek is lappangania kell, mert a palóc név gúnynév. A "Te Palócz!" egyesek szerint annyit tesz, mint te együgyű.
Mások szerint a palóc szó jelentése: "síkon-gyepen lakó", melyet a népcsoport a letelepedési helyéről kapta, ellentétben a "hornyák" elnevezéssel, amely hegyvidéken lakót jelent.

1880-ban Pintér Sándor szécsényi ügyvéd "A palócokról" című munkájában a palóc községek számát 150-re becsülte.
Ezek szerint Heves megyében a következő falvak lakossága palóc: Aranyos, Bátor, Bakta, Balla, Bátony, Bekölcze, Bodony, Bocs, Csehi, Derecske, Dorogháza, Erdő-Kövesd, Fedemes, Füzes, Istenmező, Ivád, Lelesz, Maczonka, Mikófalu, Mindszent, Nádújfalu, Pétervásár, Parád, Recsk, Sirok, Szajla, Szék, Szent-Erzsébet, Szent-Domonkos, Szuha, Szucs, Tárkány, Tar, Terpes, Váraszó.

A századfordulón kutatók tömören így foglalják össze a palócság által lakott terület elhelyezkedését: "…azon a nagy területen lakik, mely Borsod, Heves, Gömör, Hont, Bars és Nógrád megyék összeszögellő részeit magában foglalva, a Mátra északi lejtőitől körülbelül a Rima és a Sajó völgyéig s a Bikk hegységtől nyugatra az Ipoly folyó lapályáig terjed”.

Az 1900-as évek elején jelent meg Malonyay Dezső: A magyar nép művészete című ötkötetes, igen értékes munkája. Ennek ötödik kötete a Palócokról címet kapta, s címének megfelelően a palócnak tartott vidék népművészetét mutatta be. A fejezet szerzője világosan látta, hogy a palócok hírének megalapozásában milyen jelentősége volt Mikszáth Kálmán "A jó palócok" című könyvének.
A kötet képeiben, leírásaiban rendkívül gazdag díszítőmûvészeti anyagot mentett meg a feledéstől.

(Manga János: Palócföld)

Képek
Összes kép:
• Galéria
Recski, hasznosi,nagybátonyi menyecske, recski házaspár
Palóc legények
Palóc menyecske viselete 1857-ből
Mikófalvi leány, recski menyecske díszes kendővel
Recski asszonyok
Palóclegények hímzett ingben és kötényben
Összes kép:
• Galéria

Fejezetek:
  • A palóc név eredetéről
  • A palóc ház
  • Online térkép Térkép Menetrend Időjárás
    Itt vagyunk Térkép Menetrend Időjárás
    Levél a hivatalnak | Levél a szerkesztőnek